|
Nyugat-Európai Magyar
Protestáns Gyülekezetek
Sz ö v e t s é g e
Évi közgyűlés és konferencia
Tångagärde, 2013 szeptember 5- 8
Varga Pál, szövetségünk társelnökének beszámolója
Ez a beszámolóm személyes élményeken alapszik, mégis szívesen adom ezt közzé a magyar gyülekezeteink számára is. 2013 szept. 5-8. között vendégei lehettünk
a svédországi magyar protestánsok gyülekezeti otthonának Tångagärdén.
„Isten hozott“ – ezzel a magyar felírattal és köszöntéssel találkozik már a bejáratnál az érkező vendég.
Aztán szembetalálkozik a „házigazdával“, az állandóan ott lakó lelkipásztorral és feleségével!
Enikő és Pali itt élnek már 2 éve ebben a régi szép házban (3 szobát lelkészi lakássá alakítottak át sok munkával)
és itt van a svédországi magyar gyülekezet „Lelkészi Hivatala“ is. De - mint már régebben is – most is az év folyamán számos vendégnek ad otthont ez
– az utóbbi évenkben renovált – gyülekezeti ház!
Az idén mintegy 30 vendég jött el egész Nyugat-Európából erre a 2013-as évi találkozóra és a Szövetség közgyülésére Tångagärdére – és akik eljöttek,
nem bánták meg! Megjegyzem, hogy éppen 10 évvel ezelőtt már járt itt a Szövetségünk egy svédországi konferencián, de ez alkalommal is voltak „újak“,
akik először jöhettek el erre a festői tájra Közép-Svédországba.
A gyülekezeti képviselők Svájcból, Németország 4 gyülekezetéből, Angliából, Finnországból, Észtországból és természetesen Svédországból jöttek, de volt egy
magyarországi teológiai hallgató is.
Bár hiányoltuk a többi taggyülekezetünk képviselőit, mégis egy jól sikerült konferenciáról beszélhetünk és ebben nagy részük volt a helyi szervezőknek!
Míg más években egy Jugendherberge, vagy egy vendéglő kosztján éltünk, ezúttal az igazi „magyar konyha“ ízeivel, saját főztjükkel fogadtak a háziak –
köszönet a „főszakácsnak“ és valamennyi segítőjének!
A találkozó műsora is igen változatos volt:
Nehányan már az előző napokban megérkeztek – hogy a vidékkel is ismerkedjenek –
s a konferencia idején nem csak üléseztünk, hanem kirándultunk is és vasárnap egy szép gyülekezeti istentiszteleten vettünk részt
a közeli kis svéd evangélikus templomban, ahol a magyar gyülekezet tagjai is rendszeresen találkoznak.
Röviden a közgyülés tartalmáról:
az első este ismerkedési est volt – sok érdekes, személyes beszámolóval – majd esti áhitat. A második nap a közgyülés “munkanapja” volt.
Itt sor került – egy reggeli áhitat után – a Szövetség új Választmányának megválasztására (3 évre szól ez a megbízatás és a Választmánynak
10 tagja és 4 póttagja van), majd meghallgattunk a svédországi Magyar Konzulátus küldötteinek tájékoztatását.
Ebéd után a gyülekezeteink beszámolójára került sor (különösen örültünk annak, hogy ezuttal Finnország és Észtország küldöttei is közöttünk voltak)
és megbeszéltük a Kárpát-medence magyar egyházaival való kapcsolatainkat is. Ez a munkanap szintén áhitattal zárult, amit a budapesti teológus hölgy tartott,
majd vetített képeket néztünk meg előző konferenciákról és találkozókról.
A szombati kiránduláson megtekintettük Gökhems 1.100 körül épült szép kolostor-templomát (amelyben áhitatot is tartottunk), egy madár-rezervátumot,
még két régi híres templomot és a vidéket megcsodálva értünk haza.
A vasárnapi istentisztelet végén a svédországi gyülekezet gondnoka bejelentette, hogy a tangagärdei magyar házat a nyugat-európai magyar gyülekezetek
“sajátjuknak” is tekinthetik és - egyeztetés után - bármikor jöhetnek ide csoportos, vagy egyéni kirándulásra.
Ezt a küldöttek nagy örömmel vették tudomásul és megindultak a tervezgetések....
A Nyugat-Európai Magyra Protestáns Gyülekezetek Szövetsége jövőre Németországban szeretné megrendezni évi találkozóját és közgyülését
– esetleg Münchenben – és hálasan gondol vissza a vendégszerető svédországi gyülekezetre. E sorok irója már mintegy ötször volt vendége a
tåangagärdei háznak – ífjusági csoporttal (1983-ban), a Szövetség küldötteivel(2003-ban) és családja tagjaival többször is – és csak
ajánlani tudja az érdeklődőknek ezt a csodás helyet és a ház rendkivüli melegét. “Isten hozott “– így köszöntött ránk a svédországi magyar gyülekezeti ház
– “Isten veletek” így búcsúztunk T&anring;gagärdétől és reméljük nem utoljára jártunk ott!
Képek a konferenciáról
PDF dokumentum
Word dokumentum
|
|
Nyugat-Európai Magyar
Protestáns Gyülekezetek
Sz ö v e t s é g e
Évi közgyűlés és konferencia Tübingen, 2010 szeptember 10 - 12
Idei konferenciánkat a patinás középkori diákvárosban, a Stuttgart melletti Tübingenben tartottuk meg szeptember
10 - 12 között. A közgyűlésen elhangzott Varga Pál áttekintő előadása gyülekezeteink jelenlegi helyzetét, jövőjét
illetően. Előadása szövege az alábbiakban olvasható:
A magyar protestáns gyülekezetek helyzete a nyugat-európai diaszpórában 2010-ben
- a jelenlegi helyzetkép bemutatása, elemzése és kitekintés a jövő felé -
Varga Pál, szövetségünk társelnökének előadása
Ahhoz, hogy ezt a dolgozatot elkészíthessem, szükségem volt egy felmérésre, s ezért küldtem szét a
Szövetség minden taggyülekezetének egy kérdőívet, kérve a lelkipásztorokat ill. a gyülekezetek felelőseit,
hogy sziveskedjenek elküldeni nekem idejében a gyülekezeteik időszerű adatait.
Nos, a munka a tübingeni találkozó napjára elkészült és állítom, hogy e rövid előadásban
a nyugat-európai magyar gyülekezeteink jelenlegi helyzetét 80-90%-ban feldolgoztam.
Azért nem egészen teljes a felmérés, mert a Szövetségnek nem minden magyar protestáns gyülekezet tagja
és így nem kaptam meg minden országból, minden gyülekezettől a szükséges adatokat.
Mégis örvendek ennek az összegező munkának, mert így nem csak saját használatra tekinthetjük át helyzetünket,
hanem a minket támogatni kivánó Kárpát-medencei magyar egyházak is felhasználhatják e tájékoztató adatok
gyüjteményét – például, ha egy lelkészt tudnak küldeni valamelyik itteni gyülekezetbe.
Kezembe került Szépfalusy István, volt bécsi evangélikus lelkipásztor egy könyve, amelynek ezt a címet adta:
„Lássátok, halljátok egymást“ – alcím : „Mai magyarok Ausztriában“.
A mű 1979-ben, tehát jó 30 éve jelent meg, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadásában.
Arról a magyar diaszpóráról ír a szerző, amely ott, Burgenlandban és Bécs környékén létezett jó húsz évvel
az 1956-os forradalom után és amelytől a szerző főleg ezt akarja megtudni: Magyar-e még az ausztriai magyar
és igényel-e lelkigondozást az anyanyelvén?
Balla Bálint, ma a Szabadegyetem egyik tiszteletbeli elnöke, előszavában ezt írta a szerzőről és munkájáról
(itt csak két mondatot idézek):
„Az 1969 őszén(a szerző által) megindított vizsgálatban 709 ausztriai magyar család élete szerepel…
A legkülömbözőbb alakulású sorsokkal kapcsolatban igyekszik kipuhatolni, beszélgető társa, gyülekezeti híve,
hol nevelkedett, mikor és mely okból jött el szülőföldjéről, miért éppen Ausztriában él, főleg pedig: hogyan?“
(5.old)
„Különösen érdekes, amit a jelentős multú, bécsi magyar PROTESTÁNS gyülekezet egykori életéről ír.
A munka (így) a kivándorlás és az emigrációs lét kis enciklopédiájává, majdani érdekeltek tanácsadó kátéjává
terebélyesedik.“ (id. 6.old.)
Bő 30 évvel később, mi, a mai nyugat-európai magyar protestáns diaszpóra képviselői , valóban mi vagyunk
a fent említett „majdani érdekeltek“, akik most feltesszük a kérdést – nem csak Ausztriában, hanem egész
Nyugat-Európában – mi változott azóta, hogy néz ki és mit igényel ma a nyugati magyar protestáns diaszpóra?
Hogyan élnek itt a diaszpórában, a szétszórtságban ma az egyházhoz ragaszkodó magyar protestánsok?
Célom tehát ezzel az összegező, szerény dolgozattal éppen az, hogy magyar gyülekezeteink mai képét
bemutassam. Ezt tehetem a Szövetség gyülekezeteinek ismeretében, de örülök annak is, hogy további (még)
nem-taggyülekezetektől is kaptam adatokat - részben a honlapjukról, részben személyes beszélgetések
alkalmával - amelyeket előadásomban, főleg az összegező táblázatokban, szintén felhasználok.
Még egy rövid megjegyzés:
2005-ben már készült egy összegező “statisztika” a nyugati magyar protestáns gyülekezeteinkről
(a Szövetségünk titkárnője ezt akkor egy szép, áttekinthető táblázatba is foglalta ), s ezzel mentünk el
2005-ben egy beszélgetésre a Magyarországi Református Egyház vezetőségéhez a helyzetünk bemutatása és
esetleges segítség kérése gondolatával. Nos, 2005 óta is van némi változás magyar egyházi – konkréten
protestáns - viszonylatban itt Nyugat-Európában, amelyre ebben az előadásban még részletesen kitérek,
de már most bejelenthetem azt, hogy a Szövetség tagjainak száma nőtt, mert az elmult 5 évben belépett
tagjaink közé a Mainzi Magyar Református Gyülekezet, (Németország), a Belgiumi Magyar Protestáns Gyülekezet,
a Norvégiai Magyar Protestáns Gyülekezet és az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet.
Azt sem titkolom el, hogy kilépett sorainkból idén tavasszal a Párizsi Magyar Református Gyülekezet.
Azok kedvéért, akik a Szövetségünk hátterét kevésbbé ismerik, hadd foglaljam össze még az elmúlt
10 esztendőről a következőket:
2000-ig volt itt a nyugat-európai magyar diaszpórában két protestáns egyházi szervezet, amely a gyülekezetek
kérdéseivel foglalkozott. Az egyik református, a másik evangélikus volt.
A 20. század végén – főleg 1990-1999 között - egyre erősödött az óhaj mindkét részről, - hangsúlyozom,
hogy mindkét szervezet részéről - hogy alkossunk egy közös szervezetet, mert magyar gyülekezeteink
itt Nyugat-Európában nem csak reformátusok, vagy csak evangélikusok, (erre nem lenne sem elég
lelkipásztor, sem elég gyülekezeti tag) hanem “protestánsak” a szó igazi értelmében(reformátusok,
evangélikusok, unitáriusok, szabadegyháziak). Megszületett a döntés – közösen, 1999-ben,
a két szervezet egy közös teológiai konferenciáján, amelyet az évben Kárpátalján tartottunk(!)
– hogy megalakítjuk az eddigi két külön protestáns egyházi szervezet helyett az egyesítő
„Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségét“. 2000-ben meg is alakult -
Révkomáromban - a “Szövetség”, ennek alapszabályát kidolgozta egy bizottság és 2001-ben,
a németországi Ludwigsburgban, azt elfogadták az ide csatlakozó nyugat-európai országos magyar protestáns
egyházak ill. helyi magyar (önálló) gyülekezetek.
Ott került sor az első vezetőség megválasztására is. Kb. 5-6 magyar gyülekezet nem csatlakozott
kezdetben hozzánk (vagy nem szereztek tudomást erről a lépésről, vagy nem kivántak tagok lenni).
A magyar evangélikusok nyugati „Munkaközössége“( amely 1957-től létezett) meg is szüntette
egy-két éven belül tevékenységét, de a „Református Lelkigondozó Szolgálat“ nehány vezető tagja nem
volt hajlandó erre. Egy-két vezető személy nem akart lemondani „hatalmáról“ és tovább éltette a NyEMRLSz-t.
Igy jelenleg a Szövetség mellett – amelynek 15 tagja van – létezik itt a nyugat-europai magyar diaszpórában
külön a “reformátusok” Lelkigondozó Szolgálata is(ennek tagjait láthatjuk egy későbbi kimutatáson).
Azzal, hogy egyes magyar gyülekezetek mind a „Szövetségünknek“, mind pedig a
„Református Lelkigondozó Szolgálatnak“ is tagjai, t.k. ez utóbbi fennállását -
és a Szövetséggel szembeni negatív magatartását - támogatják. Ezt a kettős tagságot én nem helyeseltem
már kezdettől fogva – nem mintha nem tisztelném mindenki felekezeti meggyőződését és hitét –
de úgy gondolom tisztázni kellene végre, hol állunk, hova tartozunk, ki képviseli a gyülekezeteinket a
nyugat-európai diaszpórában? Ezzel azt a kérdést is eldöntenénk, ki a tárgyaló fele pl. a Magyarországi Református Egyháznak,
vagy más egyházaknak, nyugati egyházi szervezeteknek, ha azok segíteni kívánnak a nyugati magyar
diaszpóra gondjain?!
Igy állunk tehát – így “látjuk és halljuk magunkat és egymást” 2010-ben – és e bevezető rész után egy
aktuális, mai helyzet-elemzésben felsorolom azt, hogy:
- kik ma a Szövestégünk tagjai?
(lásd: 1.táblázat)
- ezután egy táblázatban bemutatom valamennyi nyugat-európai magyar protestáns (vagy megnevezésében
“református” illetve “evangélikus”) gyülekezetet a hovatartozása szerint
- - egy következő táblázaton pedig láthatjuk részletesen a Szövetség taggyülekezeteinek időszerű adatait
(lásd: 2.táblázat)
- Végül készítettem egy olyan összegezést is, amely azt próbálja bemutatni, hogy hol van jelenleg
fizetett magyar lelkészi állás, hol önkéntes (nem fizetett) egy magyar lelkész magyar gyülekezeti
szolgálata és hol lenne szükség jelenleg – és a jövőben – magyar lelkész-utánpótlásra ill. beszolgáló
lelkészre??
Tájékoztatásul előrebocsátom azt, hogy ma mintegy 18-20 magyar lelkipásztor dolgozik
a nyugat-európai magyar diaszpórában – ide sorolom a nyugaton tartozkodó magyar ösztöndíjas
teológusokat és lelkipásztorokat is – és azt is leszögezem, hogy a mintegy 22-24 létező magyar
szervezett gyülekezetben (ezalatt értek országos egyházat, szövetségben levő gyülekezeteket,
lelkigondozó szolgálatokat) legalább 50 nyugati városban van ma magyar nyelven istentisztelet!
A 10 éve létrehozott Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének tagjai 2010 szeptemberében:
- a Svédországi Magyar Egyház (14 gyülekezettel) – amely lelkigondozói munkájába beletartoznak,
de nekünk külön is tagjaink:
- a Finnországi Magyar Gyülekezet
- az Észtországi Magyar Gyülekezet
- a Svájci Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezetek Szövetsége
- az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat
- az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet
- a Belgiumi Magyar Protestáns Gyülekezet
- a Norvégiai Magyar Protestáns Gyülekezet
Németországból – ahol 10 magyar protestáns gyülekezet létezik - önálló gyülekezetekként tagjaink:
- az Északnémetországi Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (Hannover)
- Észak-Rajna és Vesztfália Magyar Protestáns Gyülekezetei (Köln)
- a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet (Stuttgart)
- az Ulm-környéki Magyar Protestáns Gyülekezet
- a Müncheni Magyar Református Gyülekezet
- a Berlini Magyar Protestáns Gyülekezet
- a Mainzi Magyar Protestáns Gyülekezet
Ez a tagjainkról készült lista már önmagáért beszél és igazolja azt, hogy a Szövetségnek
döntő szerepe van ma a nyugat-európai magyar diaszpórában. Látjuk, hogy a mintegy 22 gyülekezet
közül a többség ide kíván tartozni.
Jogos a kérdés, hogy kik nem tagjai a Szövestégnek?
Itt megemlítem, hogy az Angliaia Magyar Református Gyülekezet – 1999-ben tett,
saját kijelentése szerint – „sehova sem kiván csatlakozni“.
Az első összegező statisztika ezután valamennyi nyugat-európai magyar protestáns gyülekezetet –
még a legkisebb közösségeket is – hovatartozás szerint mutatja be:
(lásd: 1.táblázat)
Ezután az általános – de tájékozódás szempontjából igen fontos – nyugat-európai összkép
után, elkészítettem protestáns gyülekezeteinkről azt a részletes statisztikát is, amely a Szövetség
taggyülekezeteinek jelenlegi adatait teszi közzé ( és itt ismételten köszönetet mondok azoknak,
akik a kérdőívemet kitöltötték és idejében visszaküldték nekem!).
A taggyülejkezeteinkről készült kimutatás nyilván nem tud minden egyes, sajátos gyülekezeti kérdéssel
foglalkozni. Több értékes adat – és az egyes gyülekezetek szempontjából nyilván jellemző
és fontos adat - nem vehető be egy általános statisztikába! Igyekeztem viszont a gyülekezeteink
szervezeti felépítésének bemutatására, anyagi és jogi helyzetének tisztázására, mert ezek a
szempontok mindig igen fontosak egy lelkészi állás betöltésekor. Ezért készítettem és küldtem el
- a következő táblázat számára - azt a 10 kérdést, amely – véleményem szerint
– gyülekezeteink helyzetét és adatait jól tükrözik vissza:
- a gyülekezet magyar neve ( az illető befogadó ország nyelvére most itt nem fordítottam le)
- A gyülekezet alapítási éve
- A lelkipásztor neve, aki jelenleg ott szolgál
- A presbitérium taglétszáma
- A gyülekezet tagjainak száma (néhány helyről csak hozzávetőleges adatot kaptam)
- Istentiszteletek helye (a városok nevei)
- Évi összes istentisztelet száma a gyülekezetben
- Testvér-gyülekezeti kapcsolatok
- A gyülekezet anyagi helyzete
- A gyülekezet jogi helyzete
Köszönetet mondok azokért a kiegészítő adatokért és megjegyzésekért is, amelyekkel egy-egy
lelkipásztor, vagy gondnok leírta a feladatokat a gyülekezetben, vagy azokat a munkaterületeket
(ífjúsági munka, nőszövetség, idősek lelkigondozása ) tehát azt a sajátos munkát, ami egy-egy
gyülekezet jellemzője ill. amit elvárnak a lelkipásztortól. Ezek, ha nem is kerültek bele az
itteni statisztikába, értékes adatok a gyülekezetről és felhasználhatók akkor, ha pl. egy új
lelkész érdeklődik a gyülekezeti teendők felől, vagy ha egy támogató egyház arról érdeklődik,
hogy milyen munkát végez a magyar lelkipásztor a gyülekezetben? (van-e elég szolgálata, feladata
ahhoz, hogy fizetést kapjon ezért?)
Az összegező statisztikát taggyülekezeteinkről a 2. táblázat tartalmazza:
(lásd: 2.táblázat)
Kiértékelés és záró gondolatok a gyülekezeteink jövőjéről:
Ha a csatolt statisztikai adatokat figyelmebe vesszük, akkor ezekből összegezésként a következőket
állapíthatjuk meg:
- Mintegy 10.000 magyar protestáns él gyülekezeteink tagjaként a nyugat-európai diaszpórában.
- A következő országokban vannak magyar protestáns gyülekezeteink: Ausztria, Svájc, Németország,
Franciaország, Belgium, Luxemburg, Hollandia, Anglia, Norvégia, Svédország, Finnország és Észtország.
- 3. A legtöbb magyar – bejelentett – gyülekezeti tagunk Svédországban van (több mint 5.000 !),
ezután Németország következik kb. 3.000 protestáns egyháztaggal
- Nincs arról kimutatás, hogy hány protestáns magyar él Nyugat-Európában „integráltan“
– azaz valamelyik nem-magyar egyház gyülekezetében (szerintem jóval több, mint a hozzánk járó
magyar protestánsok!)
- Amíg a magyar protestáns híveket érdekli a magyar gyülekezeti élet és a magyar-nyelvű
lelkigondozás itt a diaszpórában - s ezért maguk is vállalnak anyagi áldozatot -
(hozzájárulnak a gyülekezetek fenntartásához), addig lehet reményünk a meglevő magyar
gyülekezetek tovább-élésére.
Gondjaink:
- 1. Az anyagi támogatás a helyi – befogadó – egyházak, vagy az illető állam részéről
a jövőben méginkább csökkenni fog. Az ő érdekük az, hogy „integrálódjanak“ a magyarok és ne
kelljen külön fizetni a diaszpóra magyar gyülekezetek munkáját.
- 2. Nincs a nyugat-európai magyar protestánsoknak egyetlen képviseleti szervük,
ahova minden itteni magyar diaszpóra gyülekezet beletartozna (mint pl. egy püspökségbe vagy
egyházmegyébe) és amely tárgyalófele lehetne valamennyi magyar gyülekezet képviselőjeként úgy
a Kárpát-medence magyar történelmi egyházainak, mint a helyi egyházi szervek felé!
Nyilvánvaló számomra, hogy mindenik magyar gyülekezet maga is tud (sőt olykor kell is)
tárgyalásokat folytatni a jövője érdekében, de célszerű lenne egy összefogó egyházi szervezet
a nyugat-európai magyar protestánsok képviseletére (mint a magyar katolikus egyház esetében
a nyugat-európai magyar katolikus misszió ill. püspökség). Ezt az egyesítő protestáns egyházi
szervet eddig nem sikerült létrehozni (sajnos, igaz a mondás erre vonatkozóan is: ahol két
magyar találkozik, az három fele húz!).
- 3. Kis-lélekszámú magyar protestáns gyülekezeteink elvesznek nehány éven belül, ha nem
sikerül megoldani a rendszeres istentiszteleti alkalmak megtartását és ha nem lesz helyben
lelkész, aki a lelkigondozást vállalja.
Az utolsó kimutatást arról készítettem, hogy
- hol van gyülekezeteinkben 2010-ben fizetett magyar lelkészi állás
- hol „önkéntes és bérmentes“ ez a szolgálat (de létezik magyar állás)
- hol végeznek ideiglenes szolgálatot magyar ösztöndíjasok
- hol tisztázatlan (betöltetlen) jelenleg egy magyar lelkészi állás
- hol lenne szükség a jövőben olyan „beszolgáló lelkészekre“, akiket a magyarországi
történelmi egyházak (vagy akár egy Kárpát-medencei magyar egyház) küldenének testvéri támogatásként,
legalább ideiglenes kisegítő szolgálatra?
egyenkénti kiértékelés:
- Fizetett lelkipásztori állások a nyugat-európai diaszpórában:
- Svédország (csökkenő tendenciával)
- Ausztriai evangélikus és református gyülekezetek, Bécs, Felsőőr, Őrsziget (külön-külön)
- Svájci Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége (2011 végéig biztosított)
- Németország: Hannover (3/4-es fizetéssel), Nürnberg (1/2 fizetéssel) Köln (2011 aug.-ig)
- Anglia (a gyülekezet saját tőkéjéből és – hírek szerint - a baptista egyház támogatásából)
- Fizetés nélküli magyar állások (esetleg segély - csak utidíjra, vagy irodai költségekre):
- Németország: Stuttgart, Ulm, Mainz, Frankfurt, Heidelberg
- Belgium és Luxemburg
- Ösztöndíjasok által „betöltött“ állások:
- Berlin (vele együtt Drezda és Lipcse) – olykor Mainz is –
- Genf és Lausanne (Svájc) magyar gyülekezetei
- Jelenleg „tisztázatlan“ a lelkészi állás:
- A müncheni magyar ref. gyülekezetben
- Szükség lenne „hétvégi“ vagy „praktikumot vállaló“ lelkész szolgálatára:
Párzs, Oszló, Helsinki, Tallinn (esetleg München is)
Hollandia nem szerepel itt sehol, mert számomra ismeretlen az ottani helyzet.
Képes beszámoló a konferenciáról
A beszámoló itt éetölthető (PDF):
|
|
Nyugat-Európai Magyar
Protestáns Gyülekezetek
Sz ö v e t s é g e
Évi közgyűlés és konferencia
Kappel am Albis, 2008 augusztus 29 - 31
Varga Pál, szövetségünk társelnökének beszámolója
Az egyik svájci reformátor, Ulrich ZWINGLI (1484-1531) nyomdokain járt a Nyugat-Európai
Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége az idei konferenciája és közgyülése alkalmával.
Zürichtől 15 km-re, a kappeli kolostorban találkoztunk 2008 augusztus 29.-31. között.
Több mint 40 képviselő és gyülekezeti tag jött el ide erre a hétvégére a nyugat-európai magyar
diaszpórából és volt egy vendég-elöadónk Magyarországról is.
Mint ismeretes a kappeli csatában esett el Zürich egyik reformátora, Zwingli. A konferencián
felkerestük a tiszteletére emelt emlékmüvet is. Találkozónk színhelye az ősi cisztercita kolostor
épület-komplexuma volt, amelyet a svájciak szépen felújítottak és konferenciai központtá épitettek ki.
Szervezőnk, Deák Péter, a zürichi magyar gyülekezet presbitere nagy odaadással és kitűnő
szakértelemmel szervezte meg a konferencia külső keretét, a Szövetség elnöksége pedig elkészítette
a hétvégi találkozó gazdag műsorát. Ebből kivánok itt ízelítőt adni az olvasóknak.
Augusztus 29-én, pénteken délután, a Szövetség Választmánya ülésével kezdődött a találkozó,
amelyen a választmányi tagok a legfontosabb kérdéseket beszélték meg. A kolostor csodás éttermében
elfogyasztott vacsora után következett az egymással való ismerkedés, végezetül pedig Dorothea Wiehmann,
a ház vezető lelkésze mutatta be a kolostor történetét és helységeit.
A kolostortemplomban részt vehettünk a házigazdánk szervezésében tartott áhítatokon, ugyanitt tartottuk
mi is a szombat reggeli áhítatunkat és a vasárnapi záró-istentiszteletünket.
A kolostor épülete egyik restaurált tetőtermében, öles gerendák alatt folyt le a konferenciánk ill.
a Szövetség közgyűlése. A napi műsor végeztével vidám esti órákat töltöttünk a patinás „pincében”.
Két fő kérdés állt a Szövetség idei találkozója központjában:
A nyugat-európai magyar ifjusági munka gyülekezeteinkben és Európa-szerte, valamint
a Kárpát-medence magyar református és evangélikus egyházaival való kapcsolataink kiépítése.
Az első téma keretében igyekeztünk felmérrni az ifjusági munkát gyülekezeteinkben,
a nyugat-európai magyar cserkészetben és az Ifjusági Konferenciák rendezvényeiben.
Elöadóink voltak: Joób Szilárd, ifjúsági lelkész és Pilinszki Katalin,
a zürichi magyar cserkészet egyik vezetöje.
Fontos volt a gyülekezeteink számára ez az ismertetés, de az egymással folytatott tapasztalatcsere is e kérdésben.
A második témánk inditványozója Bölcskei Gusztáv debreceni református püspöknek, a MRE Zsinata
elnökének hozzánk intézett levele volt. Ebben felajánlja a hazai református egyház – és ehhez
csatlakozott az evangélikus egyház vezetösége is – hogy szükség esetén gyülekezeteinkbe
lelkipásztorokat küldenek ünnepi, vagy hétvégi szolgálatokra. Erröl volt alkalmunk beszélni
vendég-elöadónkkal, Ódor Balázs ref. lelkipásztorral, a MRE Zsinata Külügyi Irodájának
munkatársával. Meghallgattunk gyülekezeteink küldötteinek véleményét és javaslatait e kérdésben,
s világossá vált, hogy gyülekezeteink inkább vágynak egy állandó lelkészi jelenlétre, mint egy-egy
„ünnepi legációra”. Kértük a magyarországi egyházak támogatását a lelkész-gondjaink
megoldásában és a velünk való kapcsolattartást a jövöben is.
Meghívást kaptunk a 2008 novemberében Budapesten sorra kerülö „ magyar ref. diaszpóra-
találkozóra”, amelyen e kérdéssel tovább szeretnénk foglalkozni.
Az idén is meghallgattuk a gyülekezeteink életéröl – a gondokról és az örömökről – szóló
beszámolókat.
Felvettük a Szövetség sorába Belgium és Norvégia magyar protestáns gyülekezeteit is, s ezzel
már a nyugat-európai magyar protestánsok túlnyomó többsége (kb.90%) csatlakozott a 2000-ban
alapított gyülekezeti szövetséghez.
Beszéltünk a jövö évi presbiteri konferenciáról és az 50. születésnapját ünneplő Európai Magyar
Evangéliumi Ifjúsági Konferernciáról (EMEIK). Újból biztattuk gyülekezeteinket e találkozók látogatására.
A vasárnapi istentsztelet követően dr. Ruedi Reich zürichi egyházelnök ismeretőt tartott a svájci
reformátusok történetéről és mai helyzetéről.
Köszönetet mondunk idei házigazdánknak, a Svájci Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége Vezetöségének,
Deák Péter szervezőnek – külön is a jól sikerült grillezésért -, Szöllősy Martine-nak
a zürichi városvezetésért, előadóinknak, áhitatokat tartóknak, az istentiszteleten szolgálatot vállalt
lelkészeknek és minden résztvevőnek. Öröm volt együtt lenni!
Úgy éreztük, hogy a 2008-as kappeli konferencia is igen sikeres találkozó volt, s már itt elterveztük,
hogy 2009-ben a Szövetség közgyűlését Hannoverben tartjuk, az ottani magyar protestáns
gyülekezet meghívására, szintén augusztus végén.
Képes beszámoló a konferenciáról (1)
PDF dokumentum
Word dokumentum
|
|